Mim kellene legyem 30 évesen? -avagy mindenkinek elment az esze!?

A blog  profiljától eltérő a mai poszt, ahogy korábban írtam, szeretnék más, főleg a nőket érintő kérdésekről is írni. Egy webes magazin cikke (itt találjátok) után nem hagyott nyugodni a dolog és úgy éreztem muszáj erről írnom.

thirty-1500474_1920.jpg

A cikk a WMN oldalán jelent meg, a közösségi médiában csak a Facebookon több mint 80 ezren követik, szóval rengeteg nőhöz jutott el.

Az írás lényege, hogy egy 20 évvel (!) ezelőtt született lista elvárásait sorolja fel, és állítja a nők ezrei elé. Miért is? Követendő elvárásként?  Ezekkel kellene rendelkeznie egy harmincas nőnek a szerző szerint. Mivel én is ebbe a korosztályba tartozom, elolvastam, de ahogy haladtam, úgy lettem egyre dühösebb és akartam soronként megcáfolni e szégyenteljes versikét.

(Csak zárójelben, nem éreztem a cikken, hogy ezt viccnek v. iróniának  szánták volna. Akkor más szemmel olvastam volna és nem született volna ez a poszt sem.)

Nos, az első és legfontosabb, honnan veszi bárki is magának a bátorságot, hogy megmondja akár nekem, akár más nőknek, hogy hol kellene tartania és mivel kellene rendelkeznie egy bizonyos életkorban? Ki a fene ő mégis? Még a legjobb barátainknak és a szüleinknek sincs semmi joga arra, hogy ítélkezzenek életünk aktuális állása felett. És egyáltalán mire jó ez a feszültség keltés a nőkben? Ez majd ösztönzőleg fog hatni bárkire is, úgy vélik?

Nagyon sokat tanultam az utóbbi időben az Urban:Eve Blog szerzőjétől, Viától és a könyvéből (Ennél zöldebb nem lesz). Szeretnék hivatkozni rá (nem szó szerint), mert megtanultam tőle, hogy az életem az enyém, a saját utam, az hogy hol tartok éppen (és mivel rendelkezem).

Az eddig velem történt dolgok eredménye. Mindenki élete más, más utakon járunk, így máshová is fogunk megérkezni. Nem hiszem egy pillanatig sem, hogy mindenkinek ugyan oda kellene megérkeznie v. ugyan ott kéne tartania egy adott életkorban.

Szóval önmagában már az ilyen fajta listázással, skatulya gyártással is bajom van, másrészt egészséges lelkületű embernek nincs is igazán szüksége ilyen gyűjteményekre, magunktól kellene tudnunk értékelni a saját pillanatnyi élethelyzetünket és nem vadidegen “okos” emberek listáival összemérni magunkat. Azt gondolom, ha  ismerem az életem jelenlegi értékét, helyzetét, azt ahol éppen tartok, akkor nincs igényem arra, hogy máséval összemérjem magam.

A lista 20 éve készült, az Egyesült Államokban, más kor, más lehetőségek, a világ egyik legfejlettebb állama. Ezt példának állítani egy alig negyed százada rendszert váltott ország női elé teljes értelmetlenség. Nyilván való, hogy nem ugyan onnan startolt egy amerikai és egy magyar nő 20 évvel ezelőtt, hogyan is tarthatna ugyan ott akkor?

A hosszú bevezető után jöjjön maga a versbe szedett lista, és annak részletesebb bemutatása.

Ha elsőre végigfutja az ember, ami a legszembetűnőbb, hogy nagyrészt anyagi, tárgyi elemekkel van tele, mintha csak ettől függne az értékünk.

Amiért ez a poszt megszületett, az az, hogy rettentően rombolhatják az ilyen típusú cikkek az amúgy is gyenge női önbecsülést, és okozhatnak frusztrációt nők tömegénél, azzal hogy összehasonlítják magukat ezekkel. Gondoljunk csak a Dove felmérésére, hogy mennyire nem tartják szépnek magukat a magyar nők (A blog Facebook hírfolyamában megtaláljátok a bejegyzést erről). Miközben mindig előkerül a “Magyar nők a legszebbek kártya” ha Magyarországról esik szó.

A versike eleje arról szól, hogy legyen elegendő pénzed elköltözni és kivenni egy saját lakást kb. bármikor, még ha nincs is rá szükséged. A személyes példámat tudom hozni, pedagógusként nagyjából az átlagnak megfelelő, sokakhoz képes jó keresettel rendelkezem (egyedül álló vagyok és a fővárosban élek). Aki vet egy pillantást a budapesti albérletek árára, az hamar rájön, hogy bizony ebből a bérből csak sok lemondással és aránytalanul nagy összeg kifizetésével lehetne saját lakást bérelni. Épp ki tudnám fizetni, de félre tenni, a jövőmről, az idősebb koromról vagy csak egyszerűen valamilyen kisebb-nagyobb cél elérésének finanszírozására már nem jutna. Szóval akkor ettől én most rossz vagyok, kevesebb vagyok? Nem gondolom, hogy az lennék. Ahogyan más sem, ha a lakhatás oldaláról nézzük.

house-2596975_1920.jpg

Következő: legyen egy olyan tökéletes ruhám, amit felvehetek ha álmaim munkáltatója vagy álmaim társa látni akarna egy órán belül. Na ez több sebből vérzik ám! Egy: álmaim munkáltatója van olyan profi, hogy nem egy órával a találkozó előtt jelzi szándékát, ha pedig úgy alakul, hogy mégis, akkor elfogadja, hogy nem a legtökéletesebb ruhámban vagyok. Kettő: Ha álmaim társa látni akarna egy órán belül…akkor valószínűleg  mindegy neki miben vagyok, ha ennyire sürgős, bocsi. Nem utolsó sorban, mi az hogy látni akarna, mi vagyok én, csengetésre érkező tipegő Barbie?  Ha ő álmaim társa, akkor látni szeretne és ha ő álmaim társa, akkor hajlandó kicsit többet is várni rám. Ez a pont tehát úgy hülyeség, ahogy van. Nem mondom, hogy legyünk igénytelenek és jó ha lapul egy-két tuti alapdarab különböző esetekre, de nem kell erre rágörcsölni szerintem.

womens-2651264_1920.jpg

Harmadik rész:azt taglalja, hogy kb. ne bánd meg a fiatalon eddig megtett dolgaidat, legyen szaftos a múltad, amit majd mesélhetsz öreg korodban. -Szánalmas. Szánalmas, ha ezt tartja valaki a legfontosabb elmesélendő dolognak az életéből. Bocsi, ez a ribi-szindróma, “viselkedj úgy mint egy kurva és dicsekedj is vele”.Na,neee! Ugye ti ennél igényesebbek vagytok? Persze mindenki életében vannak ilyen-olyan kalandok, de szerintem ezekben pont az a jó, hogy megtartjuk magunknak emlékbe egész életünkre és nem dicsekedve meséljük.

concert-336695_1920.jpg

Negyedik rész: legyen csavarhúzó készletem, akkus fúróm és fekete csipke melltartóm. Igen, mind egy mondatban…Ugye ti is érzitek benne a logikát? Nos, ha csavarhúzóra vagy akkus fúróra lenne szükségem, kapásból fel tudnék sorolni 5 férfi ismerőst, aki rendelkezik ilyennel és megkérhetem, hogy adjon kölcsön. Ha nem lenne egy férfi ismerősünk sem, akkor is megkérhetjük a szomszédot, kolléganő férjét, tesóját stb. -tudjátok, erre is valók az emberi kapcsolatok, hogy néha ne féljünk apróbb szívességeket kérni. Végső soron pedig ott a közösségi média, ahol kérésünket kitehetjük, valószínűleg fog érkezni innen v. onnan felajánlás. A közösségi tárgymegosztásról már ne is beszéljek. Tehát minek vegyek 30-40 ezerért ilyen eszközöket, ha azok az év 360 napján a szekrényben porosodnak? A fekete csipkemelltartó meg hogy jön ide, azt végképp nem értem. Ha arra akar célozni, hogy legyen egy garnitúra tényleg nagyon dögös fehérnemű szettünk, ezzel egyet tudok érteni, de miért kellene ennek feltétlenül feketének lenni, nem mindenki érzi magát jól ugyan azokban a színekben. Szóval minek megint pont a fekete csipke?

tools-2145770_1920.jpg

Ugye mindenkinek van egy ilyen készlet otthon ?

Öt: egy olyan barát aki megnevettet és egy olyan akinek sírhatok a vállán. Csak egy aki megnevettet? És olyan aki egyszerre tud megnevettetni és ha úgy alakul, sírhatok a vállán? A barátok fontosak, és nem is egyformák. De hogy ez is kipipálandó dolog legyen, az már gáz. A barát érték, ajándék az életünkben, nem tárgy, akit csekkolhatunk. Ezt nem is ragoznám tovább, akinek vannak igazi barátai, úgyis tudja.

adventure-2579921_1920.jpg

És még a felénél sem járunk…

Hatoska: legyen egy minőségi bútordarabom, amit nem örököltem. És ettől miért leszek több vagy jobb? Mi köze ennek az életkorhoz és ahhoz hogy nő vagyok? Ettől több barátom lesz, boldogabb leszek, kitehetem a Facebookra és az Instára, hogy nézd mit vettem? Király!  Ha már minőségi bútor, akkor maximum egy jó minőségű, kényelmes matracot tudok elfogadni itt, ami a hátunknak kíméletes lehet. De egy bútor? Miért?

armchair-2154715_1280.jpg

Például egy ilyen?

Hét: ezen röhögtem a legtöbbet magamban-nyolc egyforma tányér. Akkor még egyszer: legyen 8 egyforma tányérod, ha már harmincas vagy. És ehhez talpas borospoharaim is. Hogy miért nevettem: elképzeltem a jelenlegi életemet plusz 8 egyforma tányérral. Kb. ott állna és porosodna szekrényben, mert ennyit úgysem használok, és mivel egyedül élek egy saját magam bérelte albérletben, a tulaj sosem engedné, hogy 7 vendéget lássak vendégül,(csak visszautalva a lista eleji tökéletes nőre, akinek van elég pénze lakást bérleni, ha akarna). Alig egy évvel ezelőttig volt nekem 8 egyforma tányérom, ketten voltunk rá, de nagyon ritkán volt szükségem ezekből egyszerre akár csak négyre is. Mert egyszerűen le sem tudtam ültetni ennyi embert, mert a lakásban nem volt még csak 4 szék sem! Úgyhogy ne görcsöljön senki, ha nincs egyforma tányérja, fő a változatosság! 🙂

wedding-reception-1967373_1920.jpg

Nyolcas: ez első, ami ér valamit a listán, hogy legyen egy jó receptünk, amit ha elkészítünk másoknak, le lesznek nyűgözve. Igen, egy-két biztos, kipróbált recept mindig jól jön, sokat könnyíthetünk magunkon, ha nem egy fontos esemény előtt keresgélünk a neten.

salmon-518032_1920.jpg

Közvetlenül a receptek után óriási skizofrén váltással az jön, hogy azt kellene éreznem, hogy én irányítom a sorom. Jajj! Jaaajjjj! Ha ez csak az érzéseken múlna! A mai kor jellemzője, amivel szeretnek etetni minket, az az, hogy mi irányítjuk a sorsunkat! Ha ez így lenne, akkor már mindenki a maga által elképzelt tökéletes és harmonikus életét élné...de mivel az ÉLET nem ilyen és mindig hoz akadályokat, gördít elénk nehézségeket, így csak áltatjuk magunkat azzal, hogy mi irányítunk. Teljes mértékben nem irányíthatjuk az életünket, mindig vannak és lesznek külső tényezők. Ez persze nem jelenti azt, hogy sodródni kellene az árral, de ne ragaszkodjunk mániákusan a kontrollhoz és nem jó összetörni, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan elterveztük. Tervezni, célokat kitűzni fontos és hasznos dolog, ezeket megvalósítani a SIKER, ami örömöt szerez. És nem az állandó kontroll érzése. Rezilencia: a legfontosabb szó, amit az utóbbi időben tanultam, azt jelenti, hogy képesek vagyunk az életünkben jelentkező kihívásokra rugalmasan, aktívan reagálni. Aki erre képes, kevesebb stresszel és nyugodtabban éli az életét. Érdemes ebben a témában elmélyedni, mert igazán hasznos felismerésekre tehettek szert.

psychology-2001850_1920.jpg

A sok tárgyi dolog után végre jön valami lelki maszlag is, hogy ne legyek úgy szerelemes, hogy elveszteném önmagam, és tudjak szakítani a szeretőmmel ha úgy alakul. Ha az önmagunk el nem vesztése a szerelem tengerében olyan egyszerű dolog lenne, akkor a pszichológusok éhen halnának.Bár tény, hogy az egészséges emberi viszonyokban nem jó, ha betegesen függünk a másiktól, ezt el tudom fogadni. A szeretővel való szakításhoz csak annyit, hogy talán okosabb bele sem keveredni ilyen viszonyba. Ha meg már van, akkor tényleg jobb ebből idővel kiszállni, de ez független a korunktól, mert bármelyik életszakaszban romboló lehet.

A következő sem elvetendő: úgy ellenkezni egy baráttal, hogy az tönkre tenné a kettőnk barátságát. Igen, ezt tényleg tanulni kell. Ha a magam példáját nézem, akkor ezt a leckét nem olyan régen tanultam meg. Nem attól vagy valakivel jó barátságban, ha bólogatós kutyaként helyeselsz mindenre, amit mond. Ha fontos vagy neki, akkor megpróbálja megérteni a te nézőpontodat is, ha kell vitába szálltok egymással, hogy tisztázzátok a kérdést, de ideális emberi viszonyban ez nem rombolhat szét mindent. A hangsúly a megvitatás mikéntjén van. A helyes és őszinte kommunikáción, ami időnkét pokoli nehéz lehet, sőt kifejezetten kellemetlen, de ezekből a helyzetekből lehet igazán épülni és tanulni. Ezek olyan lelki erőpróbák, amiken ha keresztülmegyünk, bátrabbak, erősebbek lehetünk.

beard-2610261_1920.jpg

Ezután a küzdésről és abbahagyásról olvashatunk két nem túl részletezett sort, ami elég általános, így igazán nem is lehet vele mit kezdeni.

A következő rész sem annyira rettenet, kb. a testi adottságaink, fizikai paramétereink elfogadásáról szól, ebben van igazság. A magasságunkon, lábunk hosszán tényleg nem tudunk változtatni, de a súlyunkon, a külsőnk bizonyos elemein igen. Ezeket okosan használva pedig nem lehetetlen esztétikus külsőt adni magunknak.

A sokadik sor a nem tökéletes gyerekkorról: ha a nem tökéletes gyerekkorunk feldolgozása elintézhető lenne annyival, ahogy “már vége van”, akkor szintén éhen halnának a pszichológusok és nem lenne ennyi neurotikus, szorongó, alkoholista, drogos stb. ember a világban. Pedagógusként is és magánemberként is tudom, hogy a gyerekkori élményeink mennyire meghatározzák felnőtt életünket. Sok olyan embert látok magam körül, akik nemhogy harminc, de 50 félé közeledve is olyan feldolgozatlan gyerekkori sérüléseket hordoznak, melyek a mai napig rágják és teszik tönkre az életüket. Szóval ami igaz, hogy vége van, de ettől a dolog megtörténtek, a szavakat kimondták v. épp nem mondták ki amit ki kellett volna, a biztatást elmaradt, a támogatás sosem volt és még sorolhatnánk sokan sokféle sérelmet. A gyerekkori élményeink igenis nagyon erősen befolyásolják, hogy hol tartunk. Persze ezzel nem takarózhatunk egész életünkön át, szembe kell nézni életünk egyes részeivel. Fel kell dolgozzuk, ha az károsan hat jelenlegi életünkre. Ez nem megy mindeninek egyedül. Vannak, akik szakember segítségét igényelhetik. A legrosszabb mégis, ha nem teszünk semmit és durcásan mutogatunk a rossz gyerekkorra.

doll-1636124_1920.jpg

Gyors visszautalás jön ezután a versikében a szerelemről, hogy ki mit tenne v. nem tenne meg érte. Ezt mehetett volna a többi hasonló témájú közé, de ha már itt van, akkor annyit ehhez, hogy mondhatod most magadnak, hogy ezt és ezt megteszed/nem teszed meg érte, de a tényleges helyzetben fog kiderülni, hogy mit és hogyan teszel, az adott pillanat fog úgyis dönteni.

Újabb váltás, arról hogy ennyi idősen tudni kell hogyan éjünk egyedül, ha ez nem is kellemes. Ezzel nem vitatkozom, szakítás után az egyedül létet volt a legnehezebb elfogadnom. Igen, ez kell, kell tudni jól érezni magadat egyedül is. Igen, nehéz, de tanulható. Leginkább saját magunkat kell megtanulni szeretni, ha már magunk vagyunk, legyünk olyannal, akit szeretünk.

Hogy kiben bízhatunk és kiben nem. Hó-ho-hó! Ha ez ennyire jól menne, akkor sosem csalódnánk, senki sem verne át. Fontos a jó emberismeret, fontosnak tartom, hogy megválogassuk, kit engedünk be az életünkbe, de pontosan sosem fogjuk tudni, kiben bízhatunk, mert a többi ember is változik. Így lesz barátból ellenség, ellenségből barát.

dragon-2634391_1920.jpg

A kedvencem: és hogy nem te vagy a hibás. A mai kor mantrája, a minden alóli önfelmentés állandó eszköze! Nagyon nem szeretem ezt a fajta “felmentő” hozzáállást. Igen, van amiben nem lehetünk hibásak, de igenis nagyon sok olyan helyzet van az életünkben, amikor kellene vállalni a felelősségünket, mégsem tesszük, hanem felmentjük magunkat a “nem én vagyok a hibás” mondattal, mert az egyszerűbb. Egész életeket lehet leélni olyan érzelmi barlangokban, melyeket pont az ilyen gondolatok építettek. Mert a másikra mutogatni sokkal könnyebb. Amit az utóbbi időben  szintéz megtanultam, hogy önmagunk építésében a legfontosabb dolog, hogy megtanuljunk felelősséget vállalni önmagunkért, a döntéseinkért. Ez nyilván nehéz dolog, főleg ha eddig nem nagyon tettük, de mindenképpen hasznos és sokkal erősebbé tesz.

mental-health-2019924_1920

Lassan a végére érünk: hová kell menni, ha lelki megnyugvást keresünk, ezt is illene tudnunk 30 felé. A legfontosabbat kihagyja: saját magunkhoz, mert segíthet valamelyik barát, de a magunk feszültségét csak mi magunk tudjuk, belül lenyugtatni. Segítség jól jön, de  a munka belül zajlik. Másrészt nem is mindig a barát a jó megoldás: lehet az egy óra mozgás, futás v. jóga, lehet az egy koncert v. bármi más, ami NEKED használ. Nem mindig egy másik ember az, aki le fog tudni nyugtatni. A lelkünk nem a barátunk nappalijában fog meggyógyulni. Lehet, hogy onnan indul a gyógyulás, de az út ennél hosszabb és nehezebb szokott lenni. Gyakran nem is egyik napról a másikra történik meg.

A végén még 3 semmitmondó sor, arról hogy jó tudni magunkról, mit tudunk elérni egy nap, hónap v. év alatt. Igen, a saját határainkkal érdemes tisztában lenni, de hogy ez 30 körül olyan jól menne mindenkinek, az már túlzás. És ide megint betennék pár dolgot: az egyik a motiváció, ha van ami előrébb vigyen, akkor sokkal többre is képes lehetek egy nap, hónap, év alatt, mint amit eddig hittem magamról. Másrészt ott vannak a megkerülhetetlen akadályok, melyek szembe jönnek velünk az életben, ezek bizony a legjobb tervezés és a legjobb akartunk ellenére is hátráltatni fognak minket. Ezt jobb elfogadni. Szélsőséges példa, de hiába akarod megnyitni az első fodrász szalonodat, ha mondjuk holnap beült a gazdasági válság és senki sem akar fodrászra költeni. Nem azon múlik, tudod-e a határaidat…

calendar-1990453_1920.jpg

Nos, ez lenne ez én személyes véleményem erről, nagyon sok ponthoz tudnék még részletesebben írni, de most ennyi is elég. Ami igazán motivált ennek megírására, az az, hogy a fent említett cikk alá egy csomó lelkendező, egyetértő hozzászólás érkezett (ami azért kellő kritikával illik kezelni), de mégis alig találtam olyat, amit megragadná az ilyen majd én megmondom hogy vagy jó-típusú listák értelmetlenségének lényegét.

Úgy vagy jó, ahogy vagy! Mindegy hogy két lakásod és 5 gyereked van, van-e ránc a szemed alatt, épp házasodsz v. válsz, épp karriert építesz v. az első gyermeked várod. Azt hogy hol vagy, mit birtokolsz és mit tudsz az életről, nem egy lista fogja megmondani, a saját életed értékét neked kell ismerni.

A tanulság: kezeld kellő kritikával az ilyen listákat, kerüld a másokat állandóan, skatulyázó embereket és a legfontosabb: dolgozz magadon! Fejlődj! Minden nap próbálj tenni valamit, amitől jobb leszel! Kis apró lépésekkel is messzire lehet jutni. Igaz, nem azonnal, de az is jobb mint egész életedben egy helyben toporogni és várni a csodát/megváltást/a másik embert,aki jobbá teszi az életed(hú ez is megérne egy posztot!). (Az összes kép:pixabay)

Fel a fejjel csajok!

Mit gondoltok az ilyen listákról és a nők felé irányuló életkori elvárásokról?

By: Szilvia

follow-1277029_1280

Tetszett a poszt? Kövesd a blog Facebook-oldalát, vagy a jobb alsó sarokban a “Követés” gombbal a WordPressen és a Bloglovin’-on is megtaláltok!

Mim kellene legyem 30 évesen? -avagy mindenkinek elment az esze!?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Marcsi - Habos Kakaó Blog szerint:

    Tetszik, hogy leírtad a szöveggel kapcsolatos gondolataidat és valami használható iránymutatást hoztál össze. Annyit szeretnék megjegyezni, hogy az eredeti szöveg egy amerikai író szabadverse. Nem tudok elég jól angolul ahhoz, hogy megítélhessem az esztétikai értékét, maradjunk annyiban, hogy nem tetszik. Ha elém tennék versként, ezt mondanám róla. De ha vers, akkor abból a szempontból izgalmas, hogy nem terheli sem igazmondás, sem az objektivitás felelőssége. Ha akarom, irónia, ha akarom, nem. (Ahogy te is írtad.) Ha a kezembe nyomnák egy darab papíron vagy átküldenék, akár magyarul, akár angolul, hogy “tessék, instant életmód-tanácsadás”, lehet, hogy végig sem olvasnám. Ennek a listának kb. annyi a súlya, mint azoknak a cikkeknek, amelyek Carrie Bradshaw stylistok által kitalált, pénzt nem kímélő ruhatára alapján szeretnék megmutatni, milyen (alap)darabok nem hiányozhatnak egy nő gardróbjából.

    Kedvelik 1 személy

    • thepurplehazeblog szerint:

      Köszönöm a hozzászólást! Igen, ez egy szabadvers, mint irodalmi mű valóban nem azzal a céllal jött létre, hogy irányt mutasson. Itt valahogy mégis úgy éreztem, arra akarják használni, Tudom, hogy az ilyen cikkek főleg kattintásvadászatra születnek, de azt is tudom, hogy az emberek hiszékenyek és sokan táplálkoznak ilyen jellegű cikkekből. Emiatt zavart, hogy így az arcunkba lett tolva.

      Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s