Mitől volt jó október?

A második őszi hónap számomra a legkedvesebb, mert ebben a hónapban születtem. Furcsa hónap volt, nagyon hosszúnak tűnt!

mitől volt jó október.jpg

Hónap elején ismét hennáztam a hajam, már nagyon szükség volt rá, az eredmény most is jó lett. Már írom ebben a témában a posztot, remélem hamarosan ezt is meg tudom nektek mutatni.

Nem a “jó” kategória, de “adminisztrációs hiba” miatt lényegesen kevesebb fizetést kaptam, ami kb. 20%-os bevétel kieséssel járt. A hiány miatt gyorsan újra kellett tervezzem a havi kiadásaimat, végül is úgy döntöttem lemondok az Apocaliptyca koncertről és az új telefon beszerzését is el kellett napoljam. Nem panaszkodom, mert tudom, hogy vannak akiknek ez sokkal nagyobb érvágás, mert hitelt fizetnek, családot tartanak el.

Szintén a hónap elején volt a születésnapom. Barátnőim meglepetés “bulit” szerveztek. Csak egy üzenetet kaptam, hogy hol és mikor kell lennem. Imádom az ilyen meglepiket! Végül a LaNube-ban kötöttünk ki, ami egy rendkívül eklektikus, érdekes hely. A sör nagyon jó volt itt jegyezném meg. Nem volt semmi “ereszd el a hajam”, inkább csajos beszélgetés kellemes hangulatban. Számomra tökéletesen illet az alkalomhoz. Örülök, hogy ilyen fantasztikus emberek vesznek körül!

la nube.jpg

kép és leírás

Családi körben is ünnepeltünk, mivel sokan ebben a hónapban születtek, így összevont köszöntéseket tartottunk hó elején és végén is.

Az ünneplések miatt voltak kilengéseim táplálkozás ügyben, de már nem esett olyan jól a tömény édesség, nem is kívántam annyira, ez megint örömmel töltött el, mert nagyon függtem régen az édes dolgoktól. Sőt, most először bántam, hogy klasszikus édességeket ettem, legközelebb készítek valamilyen alternatív, egészséges süteményt v. tortát. A tömény cukor mámorral ezennel végleg leszámolok!

Folytattam a Trónok harcát, a 3. évaddal, végig is néztem.

question-mark-1495858_1280.jpg

A következő rész remek példája annak, hogy az élet írja a legfurább helyzeteket 🙂

A “titokzatos férfi a buszról” fejezet is fura helyzetekkel bővült. Próbálom röviden. Aki követi a “Mitől volt jó?” sorozatot, már olvashatott egy titokzatos férfiról, akit a buszon szoktam látni. Aki nyáron cuki módon várt is, de nem mertem megszólítani (ő sem engem). Majd szeptember elején nem jött, aztán egy álmos reggelen mégis megjelent. Onnantól minden hétre jutott néhány fura helyzet. Az első pár pillantásából levettem, hogy továbbra is érdeklődik. Aztán szép lassan egy macska-egér játékká alakultak a reggeli munkába járós összefutások, később a hazafelé járósok is. Többször elhatároztam, hogy ha a közelemben lesz, megpróbálok valahogy szóba elegyedni vele, hátha. Akárhányszor elhatároztam, hogy oké, akkor ma…, mindig történt valami váratlan.  Október közepére odáig fajult a dolog, hogy hazafelé mikor felszállt a félig üres buszra, megállt pontosan előttem, félig oldalt. Nem mintha nem lett volna elég hely máshol. Alig 20 cm-re állt úgy, hogy én semerre se tudjak menni. Így 5 percen át közvetlen közelről nézhettem. Láttam rajta, hogy félszegen néha rám pillant és hogy küzd magával, hogy merjen-e kezdeményezni. Már eldöntöttem magamban, hogy oké, itt az alkalom, amikor szállunk le megszólítom. Erre az ajtóban elém furakodott valaki, így távol került és nem sikerült. Másnap nem jött azzal a busszal, amivel szokott, én meg bementem a Dm-be. Sétálok le a  tér lépcsőin az aluljáróban, erre látom, hogy az aluljáró távolabbi részén ott megy. A tükröződő üvegben észre vett és felém fordult, rám nézett, én is őt. Hosszú másodpercekig. Mint a filmekben. De túl messze voltunk egymástól. Szóval minél inkább felcsigázott a helyzet, annál inkább jött valami, ami akadályt gördített, így egy ponton feladtam. Elegem lett, hogy nem akar ez sehogy sem sikerülni.  Nagyon fura ez az egész, nem tudom hová tenni. Arra minden esetre jó volt, hogy feldobja a rutinszerű buszozást. 🙂

Jöttek a Glamour-napok. Mivel kevesebb volt a fizum, nagyon megnéztem, mire adok ki pénzt. Kivételesen nem a Dm-ben és Rossmannban kezdtem a beauty és smink cuccokkal.  Most először éreztem úgy, mióta Glamour-napozok, hogy ha nem vennék semmi smink cuccot, az sem zavarna. Sőt, ha semmit sem vennék, az sem zavarna. Tulajdonképpen az év nagy részében vannak akciók, tehát így vagy úgy be lehet szinte mindent szerezni akár kedvezményes áron is. Lehet, hogy ez is a tudatosságom hatása, minden esetre meglepődtem magamon, aki mindig tűkön ülve várta ezeket a kuponos-vásárlós napokat. Most veregetem a vállam elégedetten.

kermit-2470632_640

kép:pixabay

Itt jegyezném meg, szerintem egy indokolatlan hiszti halom épült már rá a Glamour-napokra. Az egyik oldal szidja ezerrel, és a világ legmegátalkodottabb embere vagyok a szemükben, ha boldogan vásárolok ilyenkor. A másik oldal meg egekig magasztalja az egészet és hülyének nézi a másikat, aki nem vásárol. Mint minden túlzás, ez is taszít. Szeretem a Glamour-napokat, van kialakított menetrendem a korábbi évek tapasztalatai alapján, de nem szeretem ha emiatt megvet valaki. Nem piszkálok senkit, azért, hogy nem vett semmit, mert őszintén mi közünk ahhoz, mint csinál a másik? Az én időm és az én pénzem, már bocsi,de úgy és ott költöm el, ahogy nekem tetszik. Nehogy már ezért valaki rám süsse a bélyeget. Én sem sütök másokra semmit, ha ebből ki akar maradni. Azt gondolom akár pro akár kontra írunk erről, az így is úgyis vonzza az olvasókat, de nyilván a “megmondogatós” posztok könnyebben megragadják az embereket.

Nem gondoltam volna, hogy egy ruhadarab lesz egyébként a fent említett G-napok legkedvesebb darabja. A meglátni és megszeretni pillanata volt. Egy rövid, de nagyon dögös metál bordó (burgundy) ha így tetszik dzseki volt. Már a vállfán lógva tudtam, hogy ez az én darabom. Az őszi Glamour-napi szerzeményekről itt olvashattok.

DSC03139

Elérkezett az október 23-i hosszú hétvége, amikor végre ismét össze tudtam szedni magam, rendeztem soraimat és felkészültem a hó végi foghúzásra.

A hosszú hétvégén ellátogattam a Word Press fotókiállításra a Néprajzi Múzeumba. Mivel rövid ideig voltak láthatóak a képek, nem vesztegethettem az időt. Némi sorban állás után be lehetett jutni, de rengetegen voltak. A tömeg miatt nehéz, néha szinte lehetetlen volt a fotókat teljes valójukban megtekinteni. A szervezők figyelhettek volna jobban, hogy egyszerre mennyi embert engednek be. Inkább álltam volna kint még negyed órát, ha tudom, hogy kényelmesebben lehet nézelődni. A képek nagyon érdekesek voltak, bár nem lélekmelengetőek. A fotók kb.80%-a a napi hírekben is látható események köré csoportosult, mint menekültválság, Szíria, az orosz-ukrán konfliktus, öngyilkos merényletek. Nekem emiatt egy kicsit rossz szájízű a dolog. Azt el tudom fogadni, hogy a hírekbe ezek kerülnek be, de a sajtó nemcsak ebből áll. Szinte kizárólag olyan képek kaptak díjat, amin erőszak és emberi szenvedés látható (leszámítva a természet fotókat). Nem hiszem, hogy csak az a jó sajtó fotó, ahol az emberek kínlódnak. . A képek minden esetre elgondolkodtatják az embert, hogy milyen világban él. Ami még felmerült bennem a képek kapcsán, hogy még mindig túl sok fegyver van az emberek kezében.

Levezetésképpen  beültem kedvenc teázómba, a BigBen-be, ami legalább 10 éve (van az több is!) törzshelyünk a barátnőimmel. Az új gyümölcsteájukra voltam kíváncsi. Nos, finom, de nem körözte le a nagy kedvencemet, a “Pirított mandula”nevűt, melyből őszre mindig hozok egy adagot itthonra. A beszerzés most sem maradt el.

DSC03153.JPG

A hosszú hétvégéből kihoztam mindent, a második napon a Mozinet Filmnapokon megnéztem a Fortunata c. fimet a Puskin Moziban. Szerintem a Corvin mellett az egyik legszebb moziterem Budapesten, igaz az Urániában még sosem jártam (ideje pótolni a lemaradást). A filmet ajánlom nektek is, remek színészek, nagyon jól összerakott film, nem ítélkezik, arányos. Az ajánlót itt találjátok róla és ne siessetek, ez egy premier előtti vetítés volt, a mozikba 2018. januárjában kerül. Utána még beültünk egy pohár roséra egy Cheho nevű helyre, hogy kibeszéljük az aktuális kérdéseket (=a pasikat). A hosszú hétvége utolsó napján már nem mentem sehová, úgyis zuhogott az eső.

fortunata_film.jpg

kép

Amikor elakadok az életemben vagy valami nem akar összejönni, jobb, ha továbblendítem magam. A foghúzás előtt is így voltam. Felcsaptam az Internetet, vettem egy nagy levegőt és utána néztem a kezdő hastánc tanfolyamoknak. Hamar találtam is egy  helyet, ahol van egy két órás bemutató óra, amikor minden kötelezettség nélkül ki lehet próbálni ezt a műfajt. Jelentkeztem. November lején lesz az óra. Nagyon kíváncsi vagyok! Hosszú évek óta időről időre felmerül bennem, hogy talán ez nekem való mozgásforma lenne. Most talán eljött ennek is az ideje. A novemberi posztban mindenképp be szeretnék számolni a tapasztalatokról. Ha valami, akkor ez igazán komfortzónán kívüli élmény lesz!

A tervezett foghúzás ideje is eljött: fél óra plusz várakozás után kerültem a doktor székébe. Elmagyarázta, hogy mi fog történni, mivel hatalmas méretű, nem fog könnyen kijönni. Igaza lett. Közel egy órás munka volt a dokinak és nekem is. Nagyon kicsire tudom csak nyitni a szám, így alig van hely dolgozni. A legnagyobb munka nekem ez volt benne, hogy nyitva tartsam a szám. Az első fele viszonylag hamar kint volt, de a második kb.20 percig meg sem moccant! Azt hittem sosem jön már ki! Végül hosszas feszegetés után engedett végre. Nem fájt egyáltalán, két nap után el is felejthettem az egészet! Hihetetlen volt a korábbi tapasztalatok után! Szerintem nagyon jó orvost fogtam ki ismét! Folytatás november második felében.

A procedúra után ott találtam magam az őszi szünetben. Megrendeltem a fogszabályozó készüléket. Egy hónap mire megérkezik. Ha minden igaz, december elejére megvalósul az álom.

Az életmódváltás jól ment összességében a hónapban, szinte teljesen kiiktattam az állati eredetű élelmiszereket, de nem szenvedtem a hiányuktól. A szerveztem is szépen lassan kezdte megszokni az új forrásokat, így egyre jobban érzetem magam fizikailag. Például jobban alszom, az ízületi fájdalmaim is csökkentek, elmúlt a gyomorégésem. Már ezért is megérte, de a tapasztalataimról úgyis külön sorozatban szeretnék írni, ott részletesebben is megtaláljátok.

Október legutolsó napján lézerharcolni mentem a barátaimmal, ez már lassan állandó tevékenységünk lesz néhány havonta. Igaz, június óta nem voltunk, mert egy pincehelyiségben található és melegben nem a legjobb odalent lenni.

Novemberi terveim:

  • hastánc kipróbálása
  • bowlingozni menni
  • megnézni a Blade Runner 2049-et
  • még egy lépéssel közelebb kerülni a fogszabályzóhóz
  • ismét lesznek születésnapok, névnapok a családban
  • novemberben ellepnek  mindent a karácsonyi limitált kollekciók, imádok köztük nézelődni!
  • Joy-napok
  • jön a Vikingek 5. évada a hónap végén

Mit terveztek novemberre? Történt veletek valami érdekes mostanában? Írjátok meg kommentben!

By: Szilvia

Tetszett a poszt? Kövesd a blog Facebook-oldalát, vagy a jobb alsó sarokban a “Követés” gombbal a WordPressen és a Bloglovin’-on is megtaláltok!

 

 

Mitől volt jó október?” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s