Mitől volt jó november?

Szalad az idő, az év utolsó előtti “Mitől volt jó?” bejegyzése következik!

mitől volt jó nov

Komfortzónán kívül

Ahogy korábban már említettem, hónap elején elmentem egy hastánc próba órára. Kíváncsi voltam, rég óta érdekelt és új mozgásformát kerestem. Úgy éreztem, ez nekem való lenne. Igazam lett! Izgultam előtte, hogy képes leszek-e egyáltalán bármilyen táncmozdulat kivitelezésére. (Nagyon rossz a mozgáskoordinációm, én vagyok az, aki simán neki megy az oszlopnak az utcán.). A hely címe nagyon ismerős volt valahonnan. … Áá, ugyan az az épület, ahol augusztusban a bölcsességfog műtétem volt! Csak ez két emelettel lejjebb van! A helyről: az ajtón belépve mintha egy másik világba lépne az ember. Mosolygó, szépen kifestett lányok nyitottak ajtót, diszkrét füstölő illat szállt, kellemes meleg színek a falakon, teljes 1001 éjszaka hangulat. Átöltözés majd várakozás kövekezett, látszott, hogy mindenki izgul egy kicsit. A korosztály nagyon változatos volt, a 20-astól a 40-50-esekig. Kaptam rázókendőt a csípőmre, mindenki csörgött, ha csak megmozdult. A terem egyik fala végig tükörrel borított volt. El tudjátok képzelni: sok  nő és rengeteg tükör, főleg ekkora felületen. Minden mozdulat látszott benne, szokatlan volt  így látni magamat. Az első órán a stúdió vezetője alap mozdulatokat tanított, utánoztuk (próbáltunk inkább) a mozdulatait zenére, majd megálltunk és el is magyarázta az egészet. A második órán a “megtanult” mozdulatokból raktunk össze egy rövid koreográfiát zenére, amit a végén egészben is eltáncoltunk. Nyújtással zártuk a két órás foglalkozást. Fárasztó volt fizikailag és szellemileg is, mert nagyon kellett figyelni, hogy milyen mozdulatot is kellene végeznem. Ennek ellenére, azt mondom szuper dolog! Amit ez a két óra adott: felszabadultság és  öröm. Rájöttem, hogy mennyi fejlődési lehetőség rejlik ebben tánctípusban számomra. Hogy ez több mint tánc v. mozgás, a testtudat és mozgáskoordináció is remekül alakítható vele. Nagyon nőies, közelebb lehet vele kerülni a saját nőiességünkhöz. Az ember szebbnek látja magát tőle, és folyton mosolyogtunk. Mindenki. Képzelj el egy helyet, ahol non-stop mindenki mosolyog és jól érzi magát! Kevés ilyen van. Szóval mindenképp be fogok iratkozni a januári tanfolyamra! Már a novemberire is mentem volna, ha nem esne egybe a fogszabályzó felrakásával. Summa summarum, szerelem! Egy kis kedvcsináló videóban (a táncos Mercedes Nieto, nemzetközileg is elismert magyar, profi hastáncos/keleti táncos).

people-1854034_1920.jpg

fotó: pixabay.com

A hónap elején voltam teázni az előző posztban is említett BigBen teaházban, barátnőmmel találkoztam ill. végre eljutottam a H&M Home-ba, ami csak néhány budapesti üzletben elérhető (a legnagyobb üzletben, a Vörösmarty téren jártam). Már élőben is megnézhettem mindent, amire eddig csak a neten csorgattam a nyálam.  Némelyik termék erősen túlárazott. Azt is észre vettem, hogy van, ami a webshopban olcsóbb, mint az üzletben. A téli gyertyákról szóló posztban a tapasztalatim egy rész olvasható.

A Joy-napokról nem írtam külön, annyira közelinek éreztem most a Glamour-napokhoz, hogy eléggé telítődtem. Beszereztem a télikabátomat, igaz, most nem kuponnal. Nem akartam ezen spórolni. Csinos legyen és hosszú ideig használható. Remélem beválik, ez az első Mohito-ban vett komolyabb ruhám. Időközben kiderült, hogy valószínűleg kicsit mellé lőttem a vastagságát illetően, lehet hogy kevés lesz a nagy hidegben.

Közeben a munka is lefoglalt alaposan, nyílt napra készültem, bemutató órákat kellett tartanom.

Hónap vége felé fejben már számoltam vissza a napokat az utolsó foghúzásig és a fogszabályzó felrakásáig. Már csak néhány nap választ el, december 4-én ragasztják fel! El sem hiszem! Kicsit félek, hogy mennyire fog fájni, mindenki mást mond. Amivel szembe kell nézzek, hogy innentől megváltozik az életem. Mire le fog kerülni, egy másik arc fog visszanézni. Meg fog változni a külsőm, ami kissé ijesztő, de nagyon izgalmas. Nemrég láttam AvianaRahl legutóbbi Fogvlogját (videókban tudósítja végig a fogszabályozása menetét a bölcsességfog műtéttől a tapasztalatain át). Az ő videói sokat segítettek anno, hogy neki induljak ennek az egész folyamatnak. Jó volt látni, hogy  is megy ez. A mostani részben nagyon sok mindent megfogalmaz, amit én is érzek a nem létező mosolyommal kapcsolatban, de nem írtam le eddig. Például azt, hogy nincs. Nincs rólam olyan fotó, ahol teli szájjal mosolygok. Legutóbb az óvodás kori képeimen. Ha érdekel a téma, itt találjátok a videót. Engem nagyon megfogott, mert szavakba öntötte mindazt, amit átélek és érzek.

laugh-881109_1280.jpg

fotó: pixabay.com

A karácsonyi hangulat idén nagyon korán elkapott, már november közepén kiraktam a fénydekort, és mindenféle karácsonyi dolgon járt az eszem. A tavalyi év volt az első karácsony, amit nem exemmel töltöttem 13 év után. Az elég nyomasztó volt, de mostanra nem maradtak bennem ilyen érzések, így felszabadultabban adhattam át magamat a készülődésnek.

A munkám elég stresszes volt végig ebben a hónapban, sok volt a dolog, bejött a szürke idő, ami könnyen lehúzza az embert. Hónap vége felé kolléganőmmel összenéztünk: Menjünk el inni munka után! A Stex-be mentünk. Jól ismerem a helyet, a kiszolgálás szuper, sosem csalódtam még. Kibeszéltük végre a felgyűjt eseményeket.

Jött a Black Friday, amit eddig csak távolról figyeltem. Tavaly az üzletek még elég gyenge akciókkal álltak elő, most viszont sok jó ajánlatot találtam. Eredetileg új mobil után akartam nézni, de nem volt olyan, ami tetszett volna. Így megvettem szüleim karácsonyi ajándékát majdnem féláron, magamnak pedig szintén elég nagy kedvezménnyel egy konyhai aprító/turmix stb. gépet, amit amúgy is terveztem már. Így összességében úgy érzem, jól jártam, szerencse, hogy nem maradt több keretem, mert tényleg jó ajánlatokat lehetett találni. Az amerikai hiszti, ami ilyenkor megy a boltokban, abban nem vennék részt, hiába adnak ennél is nagyobb kedvezményeket.

Film: folytattam a Trónok harcában való lemaradásom pótlását, már a 4. évadot is kipipálhatom. Igazán érdekes filmet most nem láttam, a Blade Runner még mindig ott van a kívánság listán.

Három nap kényszerű internet mentességgel is gazdagabb lettem a hónap során. Első nap még oké, mint a régi szép időkben, nem duruzsol ott a háttérben semmi. Tv-m ugye nincs, a telefonom nagyon lassú, így csak a legszükségesebbeket néztem meg rajta. Mit csináljak? Olvassak? Á, fáradt vagyok. Vannak még DVD-im, elő velük! Így jutottam egy kultikus anime egyik dobozához, ami lassan 20 éves, mégis hihetetlenül szórakoztató még mindig. Ez pedig a Cowboy Bebop (a linken az 1.részt megnézhetitek). Ismeritek? Ha nem és nem vagytok a műfaj rajongói, akkor is ajánlom, mert kortalan és minőségi darab.  Második este már frusztrált, hogy nincs net, egyben fel is ismertem, hogy mennyire függök tőle. Engem a sok előny mellett nagyon zavar ez a függő viszony. Harmadik napra viszont lenyugodtam, nem volt igazán hiányérzetem. Ami fontos volt, azt megnéztem a munkahelyemen. Igaz, posztot írni nem tudtam. A három internet mentes estén volt időm tovább gondolkozni az életemről, nem volt semmi, ami elvonja a figyelmemet és ez sok új felismeréssel gazdagított. Időnként fogok egy-két napos internet-detox alkalmakat tartani, tényleg lehet profitálni belőle lelkileg. Ilyenkor hallja igazán az ember a saját belső hangját. (Már ha nyitva a füle és a szíve rá.)

door-971676_1280.png

Amikor a szájsebész már megismer….

A hónap végén sor került az év utolsó foghúzására (juhéééé!). Az orvos már megismert, amikor beléptem, ő húzta februárban a bölcsesség fogamat. Most is nagyon nagy nyugalmat árasztott és ez nekem is sokat jelentett, hogy ne féljek. Szokás szerint elmagyarázta mi fog történni. Persze hogy nem én lennék, ha nincs valami említésre méltó. Ahogy korábban írtam, nagyon kicsire tudom csak tátani a számat, így nem könnyű dolgozni az orvosnak. Hogy izgalmas legyen: mikor kijött végre a fog (azért 20 perc ennek is kellett, nem adta magát könnyen), akkor viccesen megjegyezte a doki, hogy na “legalább örülhet, hogy a gyerek fogó elfér a szájában”. Én meg ott röhögök félig lezsibbadt arccal, vérző szájjal a székben. Igen, a gyerek fogót is alig tudta betuszkolni, hiába keresett kisebbet, nem volt. Jee! Egyben azt is bizonyítom nektek, hogy a foghúzás bármennyire is félelmetesnek hangzik, megfelelő szakemberek kezében nem lesz  az.

Ezzel az utolsó akadály is elhárult, hogy megkapjam a fogszabályzót. Már csak 3 nap választ el és teljesül az, amit megálmodtam magamnak év elején. Őszintén szólva nagyon büszke vagyok magamra, hogy végig tudtam mindezt csinálni, hogy nem hátráltam meg, hogy itt tartok, ezen a ponton. Bátorítalak titeket is, hogy merjetek  belevágni egy-egy nagyobb cél, álom megvalósításába, megéri!

board-2161880_1280.jpg

A következő rész egyben az év utolsó ilyen bejegyzése lesz, de a szokásostól eltérően nem a hónap első napján, hanem kicsivel előtte, december végén kerül ki. Újévre mással is készülök nektek. 🙂

Decemberi tervek:

  • megkapom a fogszabályzóm (tudom, unalmas, hogy hónapok óta erről beszélek…)
  • nem stresszelni a karácsonyi időszakban
  • meglátogatni valamelyik karácsonyi vásárt
  • korcsolyázni menni
  • bowlingozni, összejönni a barátokkal
  • jelentkezni a januári hastánc tanfolyamra 🙂
  • odafigyelni, hogy készítsek saját fotót is ezekhez a posztokhoz (nem úgy mint most)

Hogyan telt nálatok az utolsó őszi hónap? Elkezdődött-e már a karácsonyi várakozás? Hogyan készültök az ünnepekre? 

By: Szilvia

Tetszett a poszt? Kövesd a blog Facebook-oldalát, vagy a jobb alsó sarokban a “Követés” gombbal a WordPressen és a Bloglovin’-on is megtaláltok!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s