ajánló, lifestyle

Mitől volt jó 2019. június?

Már el is telt az első nyári hónap! Nagyrészt munkával, de volt itt sok minden más érdekes történés is. Tartsatok velem!

mvj 19-06.jpg

A hónap első napját lánybúcsúval kezdtem, még sosem voltam ilyenen, jó élmény volt. Kitaláltunk mindenféle vicces feladatot, nem volt lerészegedés sem, szóval nagyon “pedagógus kompatibilis”-re sikerült.

A hónap eleje is sok kihívást és érdekes dolgokat tartogatott. Kezdem azzal, hogy voltam egy speciális látásvizsgálaton, amit úgy hívnak Polateszt. Ez a rejtett kancsalság diagnosztizálására alkalmas. A munkám kapcsán hallottam először erről a látásproblémáról, ami gyerekeknél diszlexiában, tanulási-és figyelem zavarokban jelentkezik. Most egy másik diákomnál is felmerült ennek gyanúja, és hogy pontosan tudjam a szülőt tájékoztatni, miért lenne szükséges a vizsgálat neki is, beleástam magam a témába jobban. Ekkor esett le, hogy nekem is lehet ilyen problémám. A fél éve készült szemüvegemet sem érzetem az igazinak, gyakran fájt a fejem, a távolságok felmérésével is volt gondom mindig, időnként például nekimegyek dolgoknak, ronda a kézírásom stb. Szóval beneveztem egy ilyen tesztre. Nos, a vizsgálat nagyon alapos volt, egy egész órán át tartott, mire mindennel készen lettünk, és igen, kiderült, hogy nekem is rejtett kancsalságom van. Végre megvolt a válasz! Helyre került minden, és megfelelő lencsével korrigálható a dolog. A lencse úgynevezett prizmás lencse, akárhol nem is készítik, ehhez jött még, hogy kiderült elkezdődött nálam is az “idős kori” rövidlátás, így a lencse alsó részébe tettek egy olvasószemüveg részt is. A cilinder már csak hab a tortán. Szóval egy vagyont otthagytam, a két lencse nagyon komoly összegbe került (80 ezer, csak hogy értsétek milyen költsége van ennek, a keret a karácsonykor vett maradt). Ehhez jött még bónuszban, hogy a fél éve csináltatott szemüvegem eleve rosszul lett legyártva, mert hiába felmérték a két pupillám távolságát (58 mm-re), a kész lencsében ez már 64 mm lett, így eleve egy rossz szemüveget hordtam, ettől is volt sok migrénem mostanában.

Ugyan ezen a héten végre megtört a jég és hosszú idő után először találkám is volt egy Tinderen megismert férfival. A találka jól sikerült, bár nem klasszik happy end a story, mert még mindig alakul, de végre volt ilyen élményem is. 🙂

Elballagott a szakiskolából életem első osztálya, akiket korábban 4 évig tanítottam. Egyszerre örültem és voltam szomorú, hogy elmennek, de nagyon büszke is vagyok rájuk.

Pünkösdkor itthon voltam, nem mentem semerre, tanév vége volt, pihenni akartam.

Eljött az utolsó tanítási hét is, már nagyon számoltunk vissza. Életemben először vizsgáztattam szakiskolában, érdekes élmény volt ez is.

A tánc is jelen volt ebben a hónapban mint mindig, de a hőség miatt gyakran csak egy-egy órát mentem, mert annyira párás volt az idő, hogy többet nem bírtam egyszerűen.

Felfedeztem magamnak az izotóniás italokat, egy ismerősöm ajánlására. Ezt tánc alatt és után iszom, így kevésbé vagyok fáradt és másnapra jobban regenerálódok. Az előre gyártott palackos változatot annyira nem preferáltam, mert sok műanyag szeméttel jár, így vettem port, amit csak fel kell oldani egy üveg vízben. Most ezt a  Dm-ben kaphatót iszom, az íze borzalom, de a célnak megfelel. Majd ha elfogy, keresek valami jobb ízűt. Ugyanitt tippeket szívesen fogadok, mit lenne érdemes kipróbálni.

Lassan befejeztem a tanév végi adminisztrációt is, megírtam a bizonyítványokat.

Végre valahára eljött a rég várt Powerwolf koncert is. Az utóbbi időben kedvenc zenekarommá előlépett banda június vége felé jött hozzánk is. Az előzenekaruk pedig az a Beast in Black volt, akik az elmúlt egy-két évben szinte a semmiből hatalmas népszerűségre tettek szert. Önmagukban is headliner zenekarok sok helyen már, így egy jegy áráért két bitang jó zenekart láthattam. A hangulat fergeteges volt rengeteg énekléssel, a közönség aktív bevonásával. Nagyon jól éreztem magam.

IMG_20190624_213239_1.jpg

Hogy halljátok, milyen az ha egy zenekarnak operaénekes a frontembere (elképesztő hangja van):

 

A Beast in Black zenekar énekesének sem kell a szomszédba mennie énekhangért, a basszusgitárosuk pedig magyar (ünnepeltük is rendesen):

Ha már metál, megnéztem a Heavy túra című finn vígjátékot. Nos, a HBO Go-n alig 4.4-es az értékelése 10-ből, nem  tudom miért..De igen. Aki nem hallgat metált,  nem sokat fog érteni ebből a filmből. Aki viszont jártas a műfajban, érteni fog minden apró utalást, az életérzést, mindent. Nekem bejött, örülök, hogy mernek ilyen témában is vígjátékot alkotni.

A hónap végén még mindig a hastánc vitte a fő szerepet, részt vettem nézőként a IV. Csepeli Orientális Hastánc fesztiválon. Egyik tanárnőnk is fellépett, neki mentünk tapsolni, de az egész estén nagyrészt színvonalas előadásokat láttam. Volt köztük olyan fellépő is, akit eddig csak a YouTube-on láttam, mint pl.:Varga Alexandra  (abszolút világszínvonal, ahogy táncol), de ott volt a Nimfa Orientális Társulat is (Mercedes Nieto a leghíresebb magyar hastáncos társulata), igaz most kisebb létszámban. Róluk azt érdemes tudni, hogy az egyik legkeresettebb hastánc  társulat, profi táncosokkal, akik közel 40 országban léptek már fel. A tanárnőnk is lemosott szinte mindenkit a színpadról, annyira profi előadást csinált. Örülök, hogy ilyen kiváló emberektől tanulhatok.

Arról még nem esett szó, hogy végül is megkaptam az új lencsés szemüvegem és nagyon komoly kihívás volt megszokni. Nem olyan szimpla fura az új szemüveg érzés, mert ez a lencse szó szerint helyre tette a világot. Minden más volt benne. A távolságok, a mélységek, az egész tér. Életemben először most van rendes térlátásom. Például kiderült, hogy az utcánk sokkal lejtősebb, mint azt szemüveg nélkül láttam… Amikor feltettem, nagyon bizonytalannak éreztem magam, főleg kint az utcán. Mint aki részeg. Azt is meg kellett szokni, hogy ezzel nem szabad hirtelen szemmozdulatokat végezni, ha oda akarok nézni egy dologra, ami tőlem messzebb van, egész fejjel kell abba az irányba fordulnom és nem csak a szememet mozgatni. A lépcsőzés volt ilyen szempontból a legrosszabb. Aztán jó 10 nap után egyre jobb lett, még most is vannak kisebb nehézségeim pl. biciklizéshez még nem mertem felvenni. A téma nagysága miatt erről majd írok egy külön posztot, mert úgy gondolom sokaknak hasznos lehet.

A júliussal elkezdődött a várt nyári szabadságom is. Hála a tudatosabb életmódnak, idén először nem zombi állapotból indítok, hanem ugyan fáradt vagyok, de nem elcsigázott és nem azzal fogom tölteni az első hét hetet, hogy csak regenerálódjak és aludjak. Tényleg érdemes a saját érdekünkben határokat húzni, jól gazdálkodni az energiáinkkal, mert megtérül.

Júliusban is sok minden vár:

  • esküvőre vagyok hivatalos (ezer éve nem voltam esküvőn)
  • megnézem végre az Inka Arany kiállítást
  • a teljes hónapban szabin leszek
  • ha minden igaz, lesz hastánc workshop is

Hogyan telt nálatok a június? Mit terveztek a nyár többi részére?

By:Szilvia

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s