ajánló, lifestyle, mitől volt jó

Mitől volt jó 2019.szeptember-október?

Hosszabb visszatekintés következik az elmúlt két hónapról. Szeptember végén nem volt erőm (és időm sem) erről írni, most is csak nehezen szántam rá magam, nem akarom megszakítani a sorozatot.

leaves-4232572_1280.jpg

Akik rendszeresen olvasnak, tudják, hogy ezekben a bejegyzésekben első sorban a pozitív és előre mutató dolgokról szoktam írni, de sosem voltam olyan képmutató, hogy ne említettem volna a kevésbé jó eseményeket is. Mert az élet ilyen. Egyszer fenn, egyszer lenn. Az már más kérdés, hogy hogyan állunk ezekhez a kevésbé kellemes dolgokhoz, milyen értelmezést adnunk a saját életünkben betöltött szerepe szerint.

Kezdem talán ott, hogy beiratkoztam hivatalosan is a Bárczi autizmus szakára. A beiratkozás nem ment zökkenőmentesen, elfelejtettem egy-két dokumentumot vinni, így csak az utolsó előtti napon sikerült a papírmunka elintézése. Izgatottan vártam, hogy milyen lesz.

Közben elindult szokás szerint a tanév, az osztályom nyolcadikos lett, ilyenkor mindig elfog egy érzés, hogy már ilyen nagyok és megint eltelt 4 év…

A szeptember sok munkával és a hónap közepétől tanulással telt, a hétvégéim nagy részét az egyetemen töltöttem. Az időmet emiatt nagyon be kellett osztanom, táncolni is inkább hétköznap mentem, de a vasárnapi órák nagyon hiányoztak. Már beépültek a rutinomba, jó volt azzal lezárni a hetet és az energiákat átvinni a következő hét kezdetére.

Az egyetem mellett van egy glutén és tejmentes ételeket is kínáló önkiszolgáló étterem és cukrászda, ahová gyakran jártunk az elmúlt két hónapban kolléganőmmel, akivel együtt tanulunk. Mivel ő glutén és tejézékeny, csak itt tud enni, de teljesen megfizethető, így bátran vele tartottam. Ez a kedvencem:

Glutén-és cukormentes csokis óriáspalacsinta-egyetemi napon ebédre…. XD 

Hogy ne legyen unalmas az élet, bankot kényszerültem váltani. Nem akartam, de a régi küldött egy kedves e-mailt, hogy az a számlacsomagom meg fog szűnni, legyek kedves újat választani a kínálatukból. Történt már ilyen pár éve, akkor csak simán váltottam, most viszont elképedve láttam, hogy milyen magas díjakat kérnek, gyakorlatilag ugyan azon szolgáltatásokért. Ne értsetek félre, elfogadom, ha van arányos emelés, de az, hogy gyakorlatilag duplájára nőttek volna a költségeim, azt nem fogadtam el. Így körülnéztem több banknál és választottam egy újat. Ott új szerződés, a másiknál megszüntetni a régit, új bankkártya, új számlaszám, amit egy csomó hivatalos helyen meg kellett adjak, volt vele munka.

Diákigazolványt is kellett intézzek, bizony van ilyenem is megint és diákbérlettel járhatok! Muhahahaaa!

A fogszabályzás halad a maga útján, bár egyik reggel arra ébredtem, hogy nagyon fájt az alsó állkapcsom alatt, a nyirokcsomók környéke. Attól tartottam, hogy begyulladt az íny vagy valamelyik fogam, szóval inkább kértem egy röntgent, de szerencsére nincs semmi, minden fogam rendben van. Ez nagyon megnyugtatott, és a képen látszott az is, mennyivel egyenesebben állnak a fogaim. Mostanában már motoszkál a fejemben a gondolat, hogy azért lassan belátható lesz az az idő, amikor végre lekerül. 😀

Szeptember vége tartogatott mást is, amelyet bár sejtettem, sőt tudtam, hogy be fog következni, de erre mégsem lehet felkészülni…. Hosszú betegség után elhunyt a nagymamám. Alig pár nappal a 35. születésnapom előtt. Már a nyár is azzal telt, hogy családilag ápoltuk, de szeptember elejétől speciális gondozóhelyre került, ahol állandó orvosi felügyeletet tudtak neki biztosítani. Nehéz volt, és nagyon furcsa módon jöttek ki rajtam a gyász jelei. Pár nap után mintha valamiféle tagadás állapotában lettem volna, mintha meg sem halt volna. Fura érzés volt. A sok feladat miatt nem engedhettem meg magamnak, hogy összeomoljak. Pedig kedvem lett volna.

A 35. születésnapom ennek árnyékában telt. A nap nagy részét az egyetemen töltöttem amúgy is. Rá egy hétre legjobb barátnőmmel mentünk kicsit ünnepelni a First Craft Beer-be, ahol egyszer már voltunk, és még mindig jó a sör, a kiszolgálás pedig szintén. Ugyanekkor tartották a kürtőskalács fesztivált is, így még arra is elrángattam barátnőmet. Tavaly óta ki akartam próbálni a liofilizált málnával megszórt változatot és nem bántam meg. A savanykás gyümölcs jól ellensúlyozza az édes tésztát.

Sör és sült édesburgonya-tökélete páros
Szóval a körtőskalács gyűrűk ezek lennének 

Jött a Glamour-napok és idén ruhát jóformán nem is vettem, főleg beauty cuccokat és a sminkkészletemet bővítettem, frissítettem. Talán kicsit túlzásba is esetem, de ennyi még belefér.

A temetésre majdnem egy hónappal került sor, így addig nem is tudtam magamban hová tenni az egész helyzetet. A temetés segített lezárni, és egyben valóságossá tenni, hogy mi történt.

Az élet tényleg nagyon furcsa dolgokat tud produkálni, mert amíg ebben a fura gyász-szerű érzelmi maszlagban gomolyogtam, a Tinderen megismertem egy nagyon szimpatikus srácot… Azt reméltem, végre a sok megpróbáltatás után felcsillan a remény.

2 hétig beszélgettünk cseten, igaz napi pár üzenetváltás volt csak, elég elfoglaltnak tűnt. Instagaramon már megosztottam egy képet egy prágai könyvjelzőről. Nos, ez tőle került hozzám. Az első hétvégén Prágában volt, amikor beszélgettünk, tudtam is hogy oda készül és még meg is kérdezte, hogy hozzon-e valamit? Nem gondoltam, hogy tényleg hoz. Mivel a beszélgetések alapján megvolt a szimpátia, végül találkoztunk. Nagyon vártam, mert tényleg szimpatikus volt. A találka előtt rettentően izgultam és talán emiatt is, meg más dolgok miatt is, nagyon le voltam fagyva, így nem tudtam igazán magamat adni. Végül is jól sikerült az esete, de ő ennél többet nem akart, bár koncertre azért mehettünk volna, erre volt ígéret. Végül eltűnt az életemből és ezt most kifejezetten sajnáltam, de hát ez van. Ezzel is meg kellett küzdenem, mert nagyon jól indult és mégsem lett ebből sem semmi.

Szóval így van nekem prágai szuvenírem…

Aztán elérkezett az őszi szünet, amit szinte nagyrészt tanulással töltöttem. A kötelezők olvasásával és a beadandók írogatásával. Nem volt ez sem egyszerű, nagyon nehéz és száraz szakirodalmat adtak. Emellett anno papír alapon tanultam kizárólag, most viszont a tanulnivalók többsége digitális, képernyőről még mindig nehézkesen olvasok, nem áll rá valahogy az agyam. Végül is egészen jól haladtam velük, de ez még csak a kezdet. November végére 3, decemberre még 2 beadandó vár rám és egy három napos szakmai gyakorlat is. Meg utána a vizsgaidőszak. Szóval ez így kb. év végéig be is táblázza az időmet. Ehhez jön a karácsonyi készülődés, ami az iskolában is sok feladattal jár majd.

A fentiekből is látszik, hogy szórakozni nem igazán voltam. Se időm, se kedvem nem is volt hozzá. A tánc volt sok esetben az egyetlen igazi örömforrás, meg a munkám, hogy gyerekek között vagyok.

Ha volt itthon egy kis szabadidőm, akkor itthon nézegettem ezt-azt. A legjobban a South Park 22. évada tetszett, annyira aktuális és végre visszajött valami a régi évadok hangulatából, amit egy ideje hiányoltam. A rolleres rész óta nem tudok ugyan úgy nézni egy elektromos rollerre.

Az Időbevándorlók sorozat teljesen levett a lábamról, sajnálom, hogy nincs egyelőre több rész, mert akkor lett vége,amikor igazán érdekessé vált a sztori.

Ami még számomra érdekes néznivaló volt, az a Timeline YouTube csatornáján (ez a BBC történelmi műsorainak csatornája) a Plantagenet-ház történetéről szóló volt. Aki szereti a Trónok harcát, ajánlom, mert bizony Martin bácsi bőven erre alapozott sok mindent a sztorijában.

Novemberben a fent említettek “programok” mellett végre megyek Beast in Black koncertre, akiknek az előzenekara az a Myrath lesz, akiknek minden showját hastáncosnő nyitja meg. A buli sold out már egy hónapja, mivel a Beast in Black basszusgitárosa magyar srác, nagyon népszerűek nálunk. Várom már, mert rég voltam koncerten. Az utolsó előtti pillanatban sikerült jegyet vennem, szóval ez külön öröm.

A néznivalók közül várom még: Vikingek új évad, Britannia 2. évad, a Drakulics elvtársra Bödőcs miatt vagyok kíváncsi és jön a Midway film is. Remélem év végig sikerül ezekből kipipálnom párat.

A hónap legutolsó hétvégéjén a hastáncórán elkezdünk egy dobszólót betanulni a szólóeste, amin ha minden igaz, szeretnék fellépni. Nem nehéz koreográfia, a fellépés sem akkora volumenű, mint a gála, szóval igen, jó lenne megint egy kicsit színpadon állni. Aki nem tapasztalt meg ilyet, nehéz szavakban átadni, de ha arra gondolok milyen érzés színpadon állni, milyen ha többszázan tapsolnak, nos, ki kell próbálni azt mondom. Meg kihívásként is tekintek erre is. A hastánc kicsit olyan, mint az olimpián a 100 méteres síkfutás. Évekig tanulsz, hónapokon át készülsz, hogy aztán alig pár pillanatba beleadva mindent ott legyél és megcsináld. A szám mindössze 2,5 perc. Azért a 2,5 perc színpadért most heteken át fogok gyakorolni, készülni. Itt nincs második esély, itt nincs az hogy elrontom, újra nekifutok, mint egy focista, ha nem rúgott gólt. Itt abba a pár percbe kell belesűríteni mindent. Ezt a kihívást szeretem benne. Közben egész véletlenül találtam egy felvételt egy nemrégi jótékonysági hastánc estről, amire szintén nem tudtam menni, bár hívtak, de a felvételen az egyik oktatómat láthatjátok, tőle is nagyon sokat tanultam. Ilyen egy igazi hastáncosnő, nézzétek meg, hogy lássatok igazi, minőségi hastáncot! A hely, ahol a felvétel készült, nos mi is ott fogunk fellépni, ugyan azon a színpadon…

Hogy november végén lesz a következő ilyen poszt vagy majd ismét egy duplát kaptok év végén, nos, azt attól függ, hogy fogok állni a beadandóimmal… Hi-hi!

Nálatok mivel telt a színpompás ősz? Írjátok meg, ha kedvetek tartja!

By: Szilvia