ajánló, level up

Level up!

Új menüpontot hoztam létre a blogom, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy új témákban, új kérdésekről írjak. Ez egy látszólag lazább, nem annyira a kozmetikumokhoz kötődő rész lesz.

change-4056014_1280.jpg

Megszületett bennem az elhatározás, hogy  a havonta jelentkező Mitől volt jó? posztokat felfüggesszem (megszüntessem?) egy időre ill. más formában, más tematikával adjak közre eseményeket az életemből. Kevésbé az életemben történt eseményekre szeretném helyezni a hangsúlyt, szeretnék nektek jó helyeket ajánlani, figyelemre méltó emberekről, könyvekről, zenéről írni inkább, ha szembe jön valami érdekes. A legutóbbi ilyen posztot már nehéz volt megírni, nem is akaródzott annyira.

4 éve írom ezt a blogot. A blog mögött ott állok, mint ember, aki változik és vele változik a blog is amit ír. Az elmúlt egy évben drasztikusan lecsökkent a terméktesztek iránti olvasási igény. A legtöbben az Instán vagy Facebook-csoportokból tájékozódnak, még akkor is ha itt elolvastak egy részletes, alapos tesztet, keresik a megerősítést, hogy valaki még két sorban odaírja, hogy igen ez, jó vedd meg, még ha az a másik lehet, hogy csak egy hete használja az adott terméket és mellesleg fogalma sincs milyen a véleményt mondó bőrtípusa. A jelenségről egy egész poszt terv van már a fejemben, most csak ennyi.

Hogy miért lett Level up! az új témakör neve? Elérkeztem életemnek abba a szakaszába, hogy minden téren szintet szeretnék lépni. Nagyon komoly terveim vannak erre nézve és nem, nem a terveimről fogok itt írni, mert első tanácsként mondom, hogy erről nagyon körültekintően érdemes bárkinek is beszélni. Sokkal inkább arról lesz szó, hogy milyen konkrét dolgokban érdemes és lehet magasabb szintre jutni az életünkben tudatos munkával és odafigyeléssel. Nem az én sztorim elmesélése lesz a fontos, hanem azok a technikák, azok a tudás morzsák, amiket én is szedegetek útközben és építem be a nagy egészbe. Gyakran kapom magam azon a tudatosabb építkezés kapcsán, hogy “ha nekem ezt 10 évvel ezelőtt elmondta volna valaki…” mennyivel könnyebb lenne most…Szerencsére sosem késő!

A terméktesztek kapcsán arra jutottam, hogy havi 1-2 komolyabb, hosszú elemzős poszt marad, ehhez jönnek tematikusabb/haul-jellegű posztok, ill. lesznek termékek, amelyek nem kapnak külön blogposztot itt, csak az Instán egy-egy képes bejegyzést, így teremtve egyensúlyt a témák között. Az Insta-sztoriba pedig mennek azok az események, amelyek egyébként a Mitől volt jó? posztokba kerültek volna és akár hetekkel később meséltem volna csak el. Ezzel aktuálisabb és frissebb lesz a dolog, remélem. Gyakran eszembe jut, hogy merre megy manapság ez az egész beauty blogolás dolog, ki ír ma még ilyesmit és mennyi igény van erre. A hangsúly nagyon erősen az Insta és a YouTube felé tolódott az elmúlt pár évben. Számomra az Insta nem az a játszótér, ahol a teljességre, igényességre való törekvésemet ki tudnám élni kozmetikumok esetében. Mert legyünk őszinték, hiába fotóznék le bármit is, a kép alatti leírásba csak nagyon korlátozott mennyiségű karakter fér, amit egyáltalán nem biztos, hogy végigolvasnak. (én sem szoktam sokszor, szóval tudom milyen ez). A YouTube bár érdekel, sem időm sem technikai feltételem nincs jelenleg hozzá, de ugye sohase mondd, hogy soha…Szóval számomra továbbra is a blogolás marad az elsődleges felület. Egy pici kitérőt még tennék az Insta kapcsán: a csapból is a vizuális  történetmesélés folyik. Hogy ez a jó, ezt kell csinálni. Nos, nem tudom megállni, hogy ne kössem az autizmus szakon ill. szakmai tudásomhoz, hogy az autizmusban érintett emberek gondolkodnak képekben, vizuálisan. Akiknek ez a fő csatornájuk a világ felé. Nem tudom, hogy mi, akik nem küzdünk ilyen problémával és képesek vagyunk szimbólumokban, gondolati síkon dolgozni, miért vágyunk annyira ebbe a képes világba? A képekben való gondolkodás nagy hátránya a lassúsága és a konkrétsága. Bár az Instán könnyű gyorsan végigpörgetni a képeket, azok csak képek, komolyabb, összetettebb gondolatokat nehéz általuk közvetíteni. A leírt vagy videón elmondott szavak mindig több jelentést, tudást tudnak átadni. Emiatt számomra az Insta mindig is egy másik univerzum marad úgy vélem, mert számomra egy szint fölött nem mond semmit. Legalábbis abban a témában, amiről beszélni szeretnék, nem eleget. Unalmas. Rettentően. Színes, agyonfilterezett, egymást másoló, sematikus. Kevés olyan igazán kreatív ember van mint mondjuk Kónya Bea a Pikreánál, másrészt az öncélú magamutogatásnak sem vagyok híve.

A szintet ugrás témájáról úgy gondolom, hogy érdemes beszélni, van akinek az élet hozza vagy tálcán kínálja a lehetőséget, míg mások nagyon tudatos építkezéssel másznak feljebb a képzeletbeli lépcsőfokokon. Igazi fejlődés az szerintem, ha sikerül túlnőni magunkon, megtenni és elérni olyan dolgokat az életben, amelyekről korábban nem is gondoltuk, hogy képesek leszünk rá vagy egyáltalán lehetséges lesz valaha. Ha visszanézek az elmúlt 3-4 évemre, a tudatos munka magammal rengeteg új utat nyitott, rengeteg olyan dolgot felszámoltam az életemben, amelyekről sokáig azt gondoltam, örökre mérgezni fognak. Még nincs vége korántsem az útnak, az ember lánya sosem lehet teljesen “kész”. Most egy nagyobb falatot készülök megenni, és igazi Tanító/Diplomata személyiségtípussal (IMBT-lásd itt) szeretném veletek is megosztani azt, amit tanultam és tanulni fogok. Nem észt akarok osztani, hiszem, hogy mindenki szabadon dönthet az élete alakulásáról a lehetőségei alapján, nem kell, hogy vakon kövessetek senkit, ahogy én sem követek egyetlen gurut sem, de inspiráció forrásom több is akad.

Ha még sosem csináltál ilyet vagy épp tervben van nálad is valami komolyabb, akkor várlak ezekben a posztokban, szívesen fogadom, ha te is megosztod a többiekkel a tapasztalataidat.

Zárszónak egy pici anekdota a végére: táncórán a tanárnőm időről-időre belerak olyan mozdulatokat vagy kombinációkat a táncba, amelyekről tudja, hogy sosem csináltuk még ill. már bőven haladó szintet jelentenek és egy percig nem várja el, hogy azt utánzással meg tudjuk oldani. Persze ezerrel próbálkozunk kivitelezni, úgy nézünk ki mellette, mint a kiskacsák vagy a partra vetett halak, ilyenkor szokta mondani, hogy mindig inkább legyen az a bizonyos léc egy kicsit feljebb annál, amit aktuálisan tudunk, hogy legyen hová fejlődni. Hozni a szintet sosem elég. Az stagnálás. Szóval Level up!

Nyitókép:pixabay.com

Tartsatok velem! 🙂

By: Szilvia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s