ajánló

Csak a jó kell a másikból?-kapcsolatok újratöltve a 21.században

Hosszú ideje nem írtam ilyen jellegű elmélkedős bejegyzést, de most találtam egy témát, ami nem hagy nyugodni, a blog felülete pedig elég teret és szabad véleménykifejezést enged ahhoz, le tudjam írni a véleményemet.

couple-4816282_1280

A gondolatot egy Facebook-csoportban tett bejegyzés és a rá érkezett válaszok alapján fogalmazom most meg, mert nagyon meglepett az a szellemi színvonal, amit tapasztaltam a téma kapcsán. A csoportról annyit, hogy pszichológus vezeti, építő jelleg a célja, zárt és szigorú szabályok vannak, nem lehet minősíteni v.diagnosztizálni a másikat többek között.

A kérdés, témafelvetés lényege az volt, hogy az illető férfi (lehetne nő is) több megcsalással végződött kapcsolata után egy olyan kapcsolatot szeretne, ahol nem élnek együtt, hanem mindig csak találkoznak, így azt reméli megmarad az izgalom és a kérdése az volt, hogy működhet-e a dolog és ha igen, akkor hogyan. A poszt alatt sokan sokféle dolgot leírtak, a többség lelkesen támogatta, hogy hát persze, és ez milyen jó és sokkal kevesebben voltunk, akik kifejezték ellenvéleményüket a témában. Persze, működhet, hogyne, sokféle szokatlan formában létező kapcsolat van, de a működik≠boldoggal, vagy etikussal.

Személy szerint azon az állásponton vagyok, hogy aki ilyen jellegű kapcsolatra vágyik, azért hogy ne csalják meg és hogy meglegyen az izgalom, nos nagyon óvodás szinten áll. Nekem ez a fajta, “csak elköteleződni ne kelljen” mentalitás nagyon low quality, a kibújás lehetőségét hordozza. Aki ilyenben gondolkodik és már előre megírja a kapcsolata forgatókönyvét, hogy már pedig ő nem akar összeköltözni (ergó egy magasabb szinten elköteleződni) valakivel, egyrészt nagyon szűk látókörű, másrészt nagyon félhet. Ez egyfajta előre lejátszott meccs, biztonsági játék, hogy egy ponton túl nem engedek be valakit ez életembe. Amikor találkozok, akkor a szórakozásról szólhat csakis. Mert ugye az élet mindig csak szép és jó? Instán persze.

Nekem ez nagyon gyerekes gondolkodás. Nem fog megvédeni a megcsalástól, sőt, mivel nem éltek együtt a másik egészen könnyedén megcsalhat és még igazán számon se nagyon kérheted, mert ez egy lazább kapcsolat, te nem akartál többet, akkor ne nyavalyogj… A másik ami kifejezetten feldühített és egy hozzászóló remekül megfogalmazta, hogy ez a kapcsolat lefölözése. Csak a jó kell, a kellemes, a könnyű, és minden más, ami ezek kívül esik azt passzolom is. Hát milyen mentalitás ez már? Engem elborzasztott, hogy mennyien értenek ezzel egyet, hogy milyen jó hogy csak akkor találkozunk, ha épp ráérek (magyarul minden és mindenki más prioritás lehet, de te nem). Meg nem kell a másik nyűgje, gondjai, bajai, nehézségei. Milyen kapcsolat az, ahol nem számíthatok a másikra, mert nem része az életemnek? Ha pedig úgy tartja kedve, akkor le is léphet, ha sok lenne a nehézség, mert nem kell kiállni a másik mellett és majd jön valaki, akitől megint csak a szépet és jót kapja, le lehet cserélni az aktuális boldogságfelelőst.

Azt látom, nem általánosítva minden férfira (és nőre-jaj, ez olyan mint a Brian életében) XD, hogy gyávák. Volt aki egyszerűen fejős tehénhez hasonlította a nőket, hogy neki nem kell az egész tehén, csak a tej….no komment. Már pedig fejni való tehén mindig fog akadni.

A témában az is benne van, hogy ez egy üvegplafont is jelent minden potenciális jelentkezőnek, aki ilyen mentalitású emberrel ismerkedik. Jó esetben az ismerkedés elején kiderül, hogy van ez a plafon-így lenne tisztességes, hogy el tudja dönteni a másik, hogy akar-e ilyenben részt venni. Később közölni, hogy ja bocsi, én ennél többet nem akarok, csak ennyi, eddig jöhetsz, az a másik idejének rablása és ígérgetés is egyben. Ha nem tudom előre, hogy  a másik csak eddig tervez, akkor visszaél a bizalmammal és az időmet is rabolja.

Elképzelhetőnek tartom, hogy két embernek adott pillanatban az az igénye, hogy ilyen formában együtt legyenek, találkoznak, randizgatnak, de nem köteleződnek el azzal, hogy összeköltöznek, de hosszú távon ezt ne nevezzük már párkapcsolatnak. Szerintem aki így képzeli el a leendő kapcsolatát gyáva. Itt legalább leírhatom, a csoportban ez minősítés, és tilos. Szóval gyáva, mert csak addig mer, akar beleereszkedni amíg azt ő biztonságosnak véli. A bokáig érő vízbe is bele lehet fulladni-csak szólok.

Azért egyszerre vicces és szánalmas, hogy valaki több megcsalás után odáig jut csak a belső munkával, hogy jó akkor nézzük az egyszerűbb oldalát, nem költözök össze senkivel, csak szórakozok, mert így biztosan nem ér fájdalom. Akkor mondjuk mi van, ha a hölgy közli veled, hogy sorry, de nekem ez kevés és lapátra tesz? Vagy megcsal valakivel, aki többet ígér neki, mondjuk azt hogy közös életük lesz. Akkor is ugyan oda fog kikötni.

Erről már írtam hozzászólásban, most ide is leírom, a tárkeresős tapasztalatim is ezt támasztják alá (ami nem jelenti azt, hogy ez az abszolút igazság), de hogy a férfiak és a nők egyaránt egyfajta szupermarketként tekintenek a jövőbeli kapcsolatra, ahol szeretnék előre kiválasztani, hogy mik kerüljön a képzeletbeli kosárba. Legyen benne kisportolt test, jó jövedelem, humor, kedvesség, ne csaljon meg, ne legyen soha beteg stb. Mintha ez így működne, hogy majd lesz egy olyan ember, aki megfelel ennek a hosszú bevásárló listának. Sokan nagyon durva listákkal vagy csomagokkal jönnek. Egész külön posztot érdemelne. Ahogy “öregszenek”, jellemzően 40 felett, de már a harmincasok második fele is ilyen listákkal jár és egyre kevésbé rugalmasabb. Kényelmet keresnek, kész modelleket, kirakós darabokat, akik beleillenek az ő kész életükbe, aki azt a hiányzó részt pótolja. Hiányzik belőlük a másik iránti természetes kíváncsiság, a felfedezés vágya és öröme, hogy ott a másik ember,aki megismerhetnék. Nem. Ehelyett jönnek a cheklistek, az állásinterjúra hasonlító randik és ha egy valami nem klappol nem rugalmasak, hanem mész a lapátra, mert hátha lesz egy jobb, nehogy már  egy kicsit is idomulni kelljen. 

Angol nyelvű videókban van egy nagyon jó kifejezés, ami sajnos magyarra nagyon nem lefordítható, ez a “high quality man” vagy “high caliber man/woman”. Nekem ez nagyon szimpatikus, mert kifejezi, hogy van egy szint, ami alá nem megyünk. Férfiakban sem. Azt gondolom nőként és férfiként kell hogy legyenek minimumok, amiket elvárhatok a másiktól, hogy legyen fejlődés lehetőség abban a kapcsolatban, hogy az teljes legyen. Nekem ne mondja azt senki, hogy külön élve is lehet teljes az élet. Nem, mert nem osztoztok a közös élet felelősségén. Külön élve nincs közös élet. Nincs annyi nehézség, mint külön-külön élve és randizgatva. Ez olyan Disney  vattacukor dolog. Mindenből csak a rózsaszín kell. A szürke az fúj. Az élet viszont nem ilyen. Az élet nagy része a szürke napokon történik. A monoton munkába járós heteken, az álmos reggeleken, a fáradt estéken, és igen a közös pillanatokon is, amikor elmentek együtt valahová, de nem ez teszi ki a napjaink és az élet nagy részét. Azok a randis,együtt töltött idős napok a csúcspontok, a többi nap is ott van, ahol nem randizunk és az is lehet szép és kellemes, bár nem annyira izgalmas.

Véleményem szerint emögött az állandó ingeréhség és élvhajhászat áll. A 21.században minden villámgyorsan inflálódik, ezért sokan igyekeznének konzerválni azt a jót, amiben részük van. A külön élős játék is ezt szolgálja, mert így egy ponton meg lehet állítani az időt a kapcsolatban, igaz nem is megy sehová. Olvastam egy könyvet, amerikai párkapcsolati szakértő írta, aki a kapcsolatok szintjeit az elköteleződés szintjei mentén írta le. Az első szint a randizgatás, együtt töltött idő stb., ahol megvan az összhang és ennyi. A másodikon már rendszeresen randiztok és egyre jobban megismeritek a másikat, ahol le lehet tenni egy kapcsolat alapjait. A harmadik szinten egy párt alkottok és sok a közös program (pl.:elmentek nyaralni) és a hétvégéket legalább együtt töltitek vagy a hét bizonyos részét. Tehát van egy állandóság és időbeli elköteleződés. A negyedik szint az együttélés, amikor közös döntés alapján összeköltöztök, nem azért ,mert így olcsóbb vagy praktikus, hanem mert ezt akarjátok. Az összeköltözés az elköteleződés egy magasabb szintje. Az ötödikként az eljegyzés, házasság és a további közös élet jön. (Dr.Sonya Rhodes nyomán) .Nos, akkor amikor valaki úgy dönt, nem akar összeköltözni hosszabb együtt járás után, valójában elköteleződni nem akar. Emiatt mondom azt, hogy gyávaság. Mert nem meri felvállalni az ezzel járó kötelezettségeket és elvárásokat. Mert egy ilyen szintű kapcsolatban bizony meg fognak jelenni az egymás iránti elvárások, amiknek meg kell felelni. Ha nincs összeköltözés=kevesebb az elvárás. Könnyű a matek.

Úgy gondom több megcsalással végződött kapcsolatra nem ez a jó reakció. Személy szerint nem bonyolódnék ilyen kapcsolatba. Még akkor sem, ha előtte sokáig voltam egyedül. Mert nem méltó hozzám. Vannak nők, akik csak azért hogy “legyen valami”, hogy elmondhassa van valakije, belemennek, még akkor is ha tudják, hogy a másik nem akar többet, mert azt remélik, hogy hátha változik vagy meg tudják győzni, hogy milyen jó lenne együtt lakni. Ez meg megalkuvás.

Nagyon jól esett ezt leírnom, mert azt gondolom erkölcsileg sem mindegy a dolog. Ha azt mondom valakinek, hogy veled nem tervezek többre, mint hogy randizgatunk, jól elvagyunk, azzal leértékelem. Azt üzenem, hogy te nem érsz annyit, hogy változtassak az életemen, nem érsz annyit, hogy megkockáztassam a sérülés lehetőségét, nem érsz annyit, hogy átszervezzem miattad az életem, nem érsz annyit, hogy kimozduljak a komfortzónámból, nem érsz annyit, hogy akkor is elviseljelek, ha neked éppen rossz.  Aki ennyire tart, azzal nincs dolgom úgy vélem. Nőként és férfiként legyen bennünk annyi tartás, hogy azt mondjuk, ha engem akarsz, akkor akarj egészen, ne csak a jó kelljen belőlem, amit ha már elszívtál és meguntál, akkor keresel egy jobbat, engem meg eldobsz, mert az a doboz kiürült, ez a tehén már nem ad több tejet. Azért gondolom úgy, hogy leértékel, mert beletesz egy neki ideális szerepbe, amit ha jól játszok, akkor jó neki, és megtart, ha nem, akkor jöhet a következő jelentkező. Akit becsülök és fontos nekem emberként, azt nem teszem ilyen méltatlan, zsinóron rángatott helyzetbe. Mert ez egy zsinór, amit csak addig engedek, amíg nekem kényelmes. Ha túl közel jönne a másik és a zsinór elfogy, elég csak elengedni vagy elvágni és mehet is. Pedig lehet, hogy csak egy lépést kéne tenni és leakasztani a zsinórt.

Jön a bónusz: végül nem mutattam a következő hozzászólását az úriembernek (nehogy belekössön bárki) de, azt írja, hogy semmilyen örömöt nem okoz számára, ha hazaérkezés után ott van vele a kedvese, és hogy csak akkor kell, amikor “minden porcikája látni akarja”-magyarul ugrik hopp, ha nekem úgy tartja kedvem amúgy meg ha útban vagy, beléd rúgok, mint a kutyába, hogy húzz innen, most nincs kedvem hozzád. Ha valakiből ezt váltja ki a “kedvese”, akkor az nem a kedvese. Egy személy az életében, aki ha neki tetszik “rendelkezésre áll”. Ez nem sokban különbözik az örömlánytól, csak itt nem fizet kp.-ban, hanem elviszi randizni. Ez egy függő helyzet, a másik akkor jöjjön, ha nekem épp olyan hangulatom van, amúgy hagyjon békén. Kihasználás? Ez nem erre szokták mondani?

(nyitókép:Pixabay)

Köszönöm, hogy elolvastátok, várom a véleményeteket a témáról!

By:Szilvia

3 című bejegyzés “Csak a jó kell a másikból?-kapcsolatok újratöltve a 21.században” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Szerintem mindket felnek igaza van, a kulonbseg az, hogy masok a ‘celok’ a parkapcsolatban. Vannak ‘eretlen’ emberek, akiknek pont annyi kell, hogy az egyutt toltott ido oromteli legyen. Tulajdonkeppen ezt csinaljuk az aktiv (nem a beulunkk egy kavera) barati talalkozasokkal, ami mas jellegu kapcsolat.
    Tokre megertem a figurat, tul nehany orias pofonon, amin nem tud tullepni es onvedelembol felallit olyan szabalyokat, amik nem hetkoznapiak. Lehet, hogy ezt tarsadalmi nyomasra teszi, mert minden iranybol kapja a kerdest, hogy mikor lesz valakije. (Innen nezve duplan gyava, mert mondhatna azt, hogy egyaltalan nem akar kapcsolatot.)
    Emellett megertelek teged is, aki egy hagyomanyos felepitesu kapcsolatra vagyik.

    Szerintem nem mindenki ugyan azt keresi egy parkapcsolatban. Sot, kevesen lehetnek, akik valoban parkapcsolatot szeretnenek tul a harmincon-negyvenen, amikor mar tul vannak nehany kapcsolati elkotelezodesen es azok elbukasan is, amibe lehet hogy az egzisztenciajuk is beleremegett. Biztos ezert alakul ki a ‘szupermarket’.
    En hiszek a sorsban, amikor ket ember felismeri a masikban a potencialis parjat es minden osszeall az adott pillanatban, amire alapozni lehet a kapcsolatot. De mi van, ha a tulkinalatban ez a felismeres elmarad a felek (egyik) reszerol, mert annyi virtualis inger eri oket, amik sokkal csabitobbak, mint lemondani ezekrol es az eletben megelni a pillanatokat.
    Vannak elkotelezodesi lepcsofokok, de ezek intenzitasa valtozhat idovel. Akar csak 10 evvel ezelott maskepp talalkoztak az emberek, maskepp kezdtek el randizni, mint napjainkban. Reges regen, ha tetszett valaki az egy hosszas pillanatot hozott minden talalkozaskor hebeges-habogassal es batortalan helyzetekkel, pillangokkal a gyomorban. Most eleg egy ujj mozdulat megitelni, hogy ki tetszik talalkozas nelkul, amikor meglathatnank a masikban azt a kedves szemelyisegi jegyet, amitol nem tudjuk kiverni a fejunkbol.

    Az elkotelezodesi szintek rendben vannak elmeleti szinten, de ha szerencsesen felertunk a legmagasabb lepcsofokra a tarsunkkal, onnan kezdodik igazan a kemeny munka. Egy kapcsolaton folyamatosan dolgozni kell mindket felnek, hogy elegedettseggel mukodjon minkdket fel szamara evtizedeken at. Ez lozungnak hangozhat, de folyamatosan szeretni valakit nem kis feladat. Errol a pontrol latom, hogy a posztod targy figurajanak nem is rossz a strategiaja. Egyutt elve is igy probal meg az ember mukodni, hogy csupan lefolozzuk a kozos idot, a tobbi pedig tarsas maganyba torkollik (egymas melletti olvasas, sajat hobbik megelese a masik bevonasa nelkul es nem terhelem ot, ha rossz passzban vagyok).

    Az utolso mondata pedig tenyleg arra utal, hogy ezt a tarskeresest tarsadalmi, kornyezeti nyomasra teszi.

    Kedvelik 1 személy

    1. Szia! Örülök, hogy hallok felőled! 🙂 Sok érdekes dolgot írtál le, amin lehet gondolkodni. Igen, van az az életkor és élethelyzet, amikor már inkább ilyesmire vágyik valaki, főleg mondjuk negyvenes éveik végén, ötven felett, ahol nem egy újabb házasság v. gyerek a cél. Azt is értem, hogy a fickó védekezésképpen, a megcsalás ellen reméli, hogy működhet egy ilyen kapcsolat. Nekem az a fura az egészben, hogy három megcsaláson túl az okokat, a mintát lenne érdemes feltárnia, hogy rájöjjön, mi vezetett idáig. Abszolut egyet értek, hogy dolgozni kell a kapcsolatokon, ez akkor működik, ha mindkét fél akarja. Nekem anno megvolt a szándékom és próbáltam jobb irányba terelni a dolgokat, de ha a másik fél erre nem nyitott, akkor nagyon nehéz helyzetbe lehet kerülni. Biztosan van ebben társadalmi nyomás is, bár a férfiakat úgy látom kevésbé nyomják amiatt, ha nincs senkijük, mint a nőket .Persze a férfiakat meg másért ekézik, szóval nekik sem könnyebb a 21.századi elvárásoknak megfelelni. Az volt fura nekem az egész sztoriban, hogy sokan eleve az ilyen fajta kapcsolatot keresik, már előre ezt tervezik be, ami valahol egy korlát mégis csak. Maguknak is és a leendő párjuknak. A poszt írása óta lenyugodtam, de ott és akkor annyira nem tudtam ezt hová tenni. Lehet a csoporttagok kora is közre játszik és a sok negyvenesnek már inkább ez a preferált, csak a csoport lényege meg a egymás fejlődésének segítése lenne, ilyen típusú kapcsolat tervezése nem mindenkinek jelenti a fejlődést. Voltam én is úgy, hogy azt hittem, már készen állok a randizásra, aztán kibuktak újabb dolgok, amit azt jelezték, hogy még van munkám magammal és jobb az időt erre fordítani. Amit írtál, hogy adott pillanatban felismerik egymást, pont ma olvastam erről, hogy igen, azonos “tudatállapotban” /lelkiállapotban kell lenni ahhoz, hogy a felek egymásra találjanak. Nyugaton a posztban emlegetett együttélési formát mingli-nek hívják a szakirodalomban, hozzánk most gyűrűzik be inkább. Lehet, hogy én még nem égtem ki ezen a téren, ezért vagyok optimistább és bizakodóbb, ami ugye sosem árt.

      Kedvelés

      1. Magyarorszagon az idosebb korosztalynal (60+) lattam ezt a kapcsolati mingliseget huszon evvel ezelott, szerintem tok kenyelmes lehet. Nem kell felteni az egzisztenciat, nem kell parazni a sajat megkovesedett szokasok ‘veszelye’ miatt stb. Csak a minosegi egyutt toltott ido szamit, de ehhez kell mindket feltol a szabadsag iranti elkotelezettseg.
        Megertem az erzeseid, szerintem sem helyes valakit sorozatos megcsalasok utan egy celtalan kapcsolat fele terelni. Nagyon fontos lenne az onismeret, de lathatoan ez egy nehez ut lenne a figuranak es ez alol konnyebb kibujnia, meg sem probalni. Pedig ahol sokszorosan meg lett csalva az egyik fel, ott oriasi problemak lehetnek.. Mar csak azert is erdemes lenne megprobalni elemezni a lepeseket, hogy a tukorkepunk ne egy szercsetlen figura legyen, akinek a sajnalataban orommel osztoznak masok, hanem egy buszke ember, aki hibazott az eletben.
        Amugy meg marha nehez egyensulyt tartani a kapcsolati fejlodesben, konnyen kibillenhet rossz iranyaba, pl. ‘meg akarsz valtoztani’. Nekem ez a fejlodes ott kezdodik el igazan, amikor a masik rossz szokasait kezdi az ember adoptalni es lassan megszeretni. Ha van kozos cel, akkor mindket fel onketlenul, tudatlanul fog a masikhoz idomulni, es abbol lesz a ‘par’. Aztan persze ez is egy hosszu utazas lehet, ami a ‘es boldogan eltek’ resznel kezdodik, amit rovidre zar minden mese.
        Fontos az onismeret, a folyamatos elemzes de nem szabad tulzasba sem esni, mert nem minden ember teszi ezt, aztan jon az elrettenes, mint fent is. Hat mive lett a vilag?! 😀

        Kedvelik 1 személy

Hozzászólás a(z) Szilvia-thepurplehazeblog bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s